Állatokkal a depresszió és más lelki bajok ellen

Mi, állattartók sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, hogy milyen jó is nekünk!

Kis házi terapeutáink ott motoznak körülöttünk, amikor hazamegyünk. És mindezt csupa szeretetből, teljesen ingyen. Illetve – a fenntartásuk költségeiért. Ráadásul sokkal hatékonyabbak is lehetnek, mint bármelyik sztárpszichiáter, ami megfizethetetlen! (Minden másra ott a…, de ez itt nem a reklám helye 🙂 ).

Ha depresszióval küzdesz, önértékelési zavaraid vannak, nem találod a helyed a világban, és eddig nem jutott eszedbe: lehet, hogy érdemes beszerezned egy állatot. Persze, mit is mondhatna egy állatorvos, ha nem ezt – de ez nem az én ötletem. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy mérhető jó hatásai vannak az állatok közelségének az emberi lélekre.

A XX. század elején Sigmund Freud is gyakran bevitte a terápiás foglalkozásokra csau-csau kutyáját, mert észrevette, hogy így jobban megnyílnak a páciensek. Aztán később Boris Levinson pszichológus (Yeshiva Egyetem, USA) egy véletlen kapcsán jutott ugyanerre a következtetésre, és dolgozta ki az állat-asszisztált terápia (Animal Assisted Therapy – AAT) alapjait, amire ma is épül ez a terület.

Történt ugyanis, hogy Levinson Jingles nevű retrieverét állatorvoshoz  kellett, hogy vigye. Arra azonban már nem volt ideje, hogy munkába menet az ebet előbb hazavigye, így magával vitte rendelőjébe egy szociális viselkedési zavarral küzdő kisfiúval való terápiás foglalkozásra. A fiúnak régóta próbálta elnyerni a bizalmát – kevés sikerrel. Így a terápiát sem tudták elkezdeni. Jingles azonban megnyitotta az utat a gyerek lelkéhez: a kutyához odament a kisfiú, megsimogatta, beszélt hozzá. Végül a pszichológus kutyával kapcsolatos kérdéseire is felelt, így megtört a jég.

Ezen a vonalon elindulva később sorban születtek a tudományos cikkek az állatok jótékony hatásáról az emberi lélekre, illetve az egészségre úgy általában is. Hogy pontosan milyen módon „hatnak” az állatok, ez még kissé homályos terület, de több vélemény is van (amik persze inkább erősítik, mint kizárnák egymást):

• Egyrész beszélnek a közvetlen, fizikai hatásról. Vagyis az állat jelenléte nyugtatólag hat az emberre. Ez megmutatkozik olyan mérhető paraméterekben is, mint a vérnyomás, a szívfrekvencia vagy az izomtónus.
• Másrészt pedig van egy közvetett hatás is: az állat egyszerűen megkönnyíti a gazdája vagy gondozója társas viselkedését, vagyis így könnyebben beilleszkedik embertársai közé. Kutyával közlekedő mozgáskorlátozottaknál írták le például, hogy sokkal több szociális kezdeményezést (mosoly, szemkontaktus, megszólítás) tapasztaltak, mint amikor állat nélkül jelentek meg valahol. De ezen túlmenően az emberek segítőkészebbek, nyitottabbak az ebbel megjelenő egészséges férfiak és nők iránt is (pl. könnyebben felvették a leejtett pénzt, illetve megadták a telefonszámukat a nők a férfi gazdinak).
• Gyerekek esetében is leírtak sok pozitív hatást: a kicsi megtanulja, hogyan kell egy másik élőlényről gondoskodni, illetve hogyan kell őt nevelni.

Nemrég a sajtóban is szárnyra kapott egy hír, amely szerint Dél-Koreában lovas centrumokat nyitnak az internetfüggő fiatalok kezelésére. Az eredmények bíztatóak, a pácienseket az állatok hús-vér valósága, közelsége, melegsége kizökkenti a virtuális világ rabságából, és szeretetteljesen visszavezeti őket a valóság elfogadásához, az élet élvezetéhez.

Én nem vagyok pszichológus, csak a magam logikája alapján állítom, hogy még egy nagyon fontos szempont van az állatok emberi lélekre való jótékony hatásában: mégpedig az, hogy egy állat sosem él vissza a szereteteddel, a bizalmaddal. Ez pedig nagyon is számít, különösen olyan emberek esetében, akiknek depressziójuk amúgy is minden apró csalódást felnagyít, és taszítja őket egyre távolabb embertársaikkal való kapcsolatok kialakításában. (Legyen szó akár csak olyan hétköznapi helyzetről, mint mondjuk egy boltban való vásárlás.) Ez aztán ördögi körként taszítja őket még mélyebb depresszióba.

Ebben a biztonságos érzelmi kapcsolatban, amelyet az állattal megélhet az ember, egy további lépés a felelősség jótékony hatása. Amikor valaki olyan állapotban van, hogy reggel egész egyszerűen fel sem akar kelni az ágyból, mert „Minek?”, akkor ott egy fontos ok: az állatot, aki annyi szeretetet és örömöt ad, bizony el kell látni. Tehát fontos motivációt is jelent.

Ha te is, kedves olvasó, lelki problémával küzdesz, és most fellelkesedtél, mert talán először hallottál ezekről a dolgokról, és most szaladnál beszerezni egy kedvencet – még ne tedd! Igen, ez után a sok jó dolog után is azt mondom, várj még! Először is, nem mindenkinek való állat. Amikor azt írtam, felelősségre tanít, akkor már egy kialakult pozitív viszonyt feltételeztem. Ehhez azonban nagyon nem mindegy, milyen állatot választasz. Egy rossz választás újabb csalódás lehet, mert esetleg nem tudod ellátni, nem tudod a szükségleteit biztosítani új kedvencednek, és ez újabb kellemetlen élményt jelent. Ne feledd: ők, az állatok nem élnek vissza a mi bizalmunkkal és szeretetünkkel. Te se élj vissza az övékkel!

Ha nem tartottál még állatot, de most szeretnél, azt javaslom, érdeklődj állatterápiás lehetőségről a közeledben! Ezeken a foglalkozásokon megtapasztalhatod, milyen hatással van rád egy négylábú jelenléte (na jó, lehet tollas is, de őket ritkán alkalmazzák ilyesmire), és megerősíthet abban, vagy esetleg eltántoríthat attól, hogy otthonra is beszerezz egy kedvencet.

dr. Demjén Zsófia

állatorvos, ‘online állategészségőr’

www.vitapet.hu

Referenciák:

– Topál J, Hernádi A (2011) Gyógyító állatok: tudomány vagy kuruzslás? Magyar Tudomány, 2011/6 (pp 678-686)

– Parish-Plass N (2008) Animal-Assisted Therapy with Children Suffering from Insecure Attachment Due to Abuse and Neglect: A Method to Lower the Risk of Intergenerational Transmission of Abuse? Clin Child Psychol Psychiatry 2008/13 (pp 7-30)

– Guéguen N, Ciccotti S (2008) Domestic Dogs as Facilitators in Social Interaction: An Evaluation of Helping and Courtship Behaviors Anthrozoös Vol 21, Issue 4 (pp 339 – 349)