Egy kiskutya beszerzése nem is olyan egyszerű feladat. Hosszú cikk, de ha kölyökkutya vásárlása előtt állsz, kötelező olvasmány!!
Az ember és a kutya évezredek óta tartó szoros kapcsolatban élnek egymással. Sokaknak az állattartás jelenti a természettel való kapcsolatot a nagyváros rohanó világában. Természetes tehát, ha az aluljáróban árult, sporttáskányi szuszogó, esetlen, bájosan pislogó szőrgombóc láttán ellenállhatatlan vágy szállja meg még a legkőszívűbb kétlábút is, hogy hazavigyen egy újdonsült társat – „majd csak megleszünk valahogy” felkiáltással.
Igen ám, csak ez a megindító történet itt nem ér véget. A kis jövevény birtokba veszi a lakást. Kezdetnek lepisili a perzsaszőnyeget, majd a hirtelen felmerült „mit is adhatnék neki enni?” kérdésre gyors hűtőfelforgatás után talált párizsidarabkákra unott szaglászással jelzi, hogy ez nem a fogára való falat (bár szerény véleményem szerint még rosszabb, ha kedveli). Éjjel nem hagy aludni, mert panaszos vonyítással jelzi, hogy hiányoznak a testvérei, s kínodban – és hogy a feletted lakó dühös kopogását elkerüld – egye fene, felengeded az ágy sarkára. Másnap a munkahelyről ebédidőben hazaszökve megnyugtatod a szomszéd nénit, hogy nem fog mindig így visítani távollétedben az új jövevény, és kevés sikerrel próbálod meggyőzni, hogy voltaképpen neki is jó, ha van a lépcsőházban egy házőrző, még akkor is, ha gyerekkora óta hisztérikusan fél a kutyáktól. Aztán az ajtódon belépve letörölgeted a bánat könnyeit, amiket az antik előszobaszekrény forgáccsá rágott fogantyúinak látványa vált ki, és uralkodva gyilkos ösztöneiden csendben összeszeded legjobb cipőd egyik felének méltánytalanul szertehagyott darabjait.
Az ehhez hasonló történeteket évek múlva talán már mosolyogva meséled társaságban, mert minden nehézséget feledtet, hogy igazi társra leltél kis négylábú barátod személyében. Sajnos azonban arra is akad példa, hogy egy ilyen nem kellően átgondolt döntés után csalódottan viszik a „bűnöst” a menhelyre, vagy rosszabb esetben teszik ki az út mellé, mondván, hogy „mégsem való nekünk kutya”…
A sok rossz élményt elkerülendő, végig kell gondolnod, miért is szeretnél kutyát, mit vársz tőle, és nem utolsó sorban, hogy TE mit tudsz nyújtani NEKI!
A kiskutya kiválasztása
Sokan nem ragaszkodnak a fajtatiszta kutyákhoz, mondván, hogy a keverékek ellenállóbbak a betegségekkel szemben, vagy azért, hogy megmentsenek egyet a sok menhelyi árva közül. Valóban, a minden pedigré nélküli állatok közt is találsz igazán szépeket, és általában az egyszer már magára hagyott állat hálásabban ragaszkodik befogadó gazdájához, mint szerencsésebb sorsú rokonai. Ez esetben azonban figyelembe kell venni azt a tényt, hogy egy bizonytalan múltú keverék kiskutyánál nem tudod előre megjósolni, hogy „mi fog kinőni belőle” – tacskó méretű lesz-e, vagy bernáthegyire emlékeztet inkább, s vajon milyen lesz a természete. A menhelyről vagy aluljáróból hozott kölyköknél fokozott a veszélye egyes fertőző betegségek előfordulásának is, ugyanis sok állat van összezárva egy légtérben, aránylag kis helyen, s így a kórokozó baktériumoknak, vírusoknak lehetőségük van elszaporodni. Gyakran csak a hazavitel után 2-3 nappal jelentkeznek az első tünetek (hasmenés, hányás, köhögés, tüsszögés, bágyadtság). Ilyenkor ne késlekedj, hanem azonnal fordulj állatorvoshoz!
Aki fajtatiszta eb vásárlására adja a fejét, időben utána tud nézni az adott fajtára jellemző tulajdonságoknak, igényeknek. Ha újsághirdetés (nem személyes, megbízható ajánlás) alapján jutsz el a tenyésztőhöz, nagyon fontos, hogy ne hamarkodd el a döntést! Ha úgy látod, hogy nem egészségesek a kutyák, nem játszanak önfeledten, normális kölykök módjára, vagy nem mernek odajönni, megszaglászni, hanem félve elbújnak, inkább aludj rá még egyet! Előbb-utóbb meg fogod találni a megfelelő kis állatot, de legyen türelmed ezt kivárni! Nem szabad elfelejtened, hogy új kis társadat 10-15 évre választod. Nem mindegy tehát, hogy rengeteg örömet okoz neked kedvességével, szeretetével, lényével egy egészséges kiskutya, vagy pedig állandó problémaforrás a folytonos betegeskedésével, esetleg viselkedészavarával. Természetesen nem lehet 100%-osan előre látni minden lehetséges testi-lelki bajt, de ha van rá lehetőség, vigyél magaddal a vásárláshoz egy tapasztalt kutyás ismerőst, aki más szemmel nézi majd az almot, és nem az alapján fog dönteni, hogy „de hát olyan édes volt, ő volt a legszerencsétlenebb, legsatnyább, úgy megsajnáltam!”.
Jobb, ha felkészülsz: egy fajtatiszta kiskutya manapság nem ritkán kisebb vagyonba kerül. Az árat befolyásolhatja, hogy kérsz-e a kicsihez ún. törzskönyvet, vagy sem. A törzskönyv az állat származási bizonyítványa, amin 4 generációra visszamenőleg feltüntetik az ősöket. Ennek akkor van jelentősége, ha a későbbiekben kiállításra akarnád vinni, illetve tenyészteni akarod a kutyát. Aki ezt nem tudja előre biztosan eldönteni, inkább áldozzon rá többet, és kérje a törzskönyvet, mert utólag nagyon bonyolult beszerezni.
Furcsán hangzik, hiszen egy élőlény sorsáról beszélünk, de mivel sokszor nem kis összegekről van szó, és a későbbiekben konfliktusokat lehet megelőzni – elkerülni, MINDENKÉPPEN ÍRJATOK ADÁS-VÉTELI SZERZŐDÉST! Ez a tenyésztőnek és az új tulajdonosnak is érdeke. Nincs szükség semmi hangzatos, hosszú szövegre, amit viszont tartalmazzon:
- Ki a vevő (név, lakcím, anyja neve, személyi igazolvány száma)
- A szerződés tárgya (adás-vétel)
- Ki az eladó (név, lakcím, anyja neve, személyi igazolvány száma)
- A vételár
- A kutya adatai (név, fajta, nem, szín, születési dátum, mikrochipszám)
- Milyen célból vesszük az állatot (pl. tenyésztési, kiállítási, sport, munka, vagy kedvtelési). Ez azért fontos, mert a tenyésztő felelősséggel tartozik bizonyos hibákért. Ha a szerződésbe azt írtuk, hogy kedvtelési célból vettük a kutyát, akkor később nem reklamálhatunk egy szőr- vagy fogrendellenességért, ami mondjuk tenyésztésből kizáró ok lehet, de nem akadályozza a mindennapi életben az állatot, ha viszont tenyésztési céllal vettük, úgy kártérítés járhat.
- Dátum, helyszín, tanúk
Amikor eljött a nagy nap, hogy megvedd az új kedvencedet, érdemes előre összeírni esetleges kérdéseidet, és vinni egy kis füzetet, amibe felírhatod, amiket a gondos tenyésztő a lelkedre köt.
Kérj egy pár napra való adagot abból a tápból, amit ott kaptak a kölykök, hogy ne azonnal válts új eledelre! A hirtelen, átmenet nélküli eleségváltás, társulva az új helyre való költözés stresszhelyzetével, hasmenéses – hányásos panaszokhoz, az emésztés egyensúlyának felborulásához vezethet. (A későbbiekben is érdemes szem előtt tartani, hogy minden új eledel bevezetése átmenettel történjen – azaz egyre nagyobb arányban keverd a régihez, majd lassan hagyd el a régit.)
Ha már van oltása a kiskutyának, akkor a tenyésztő oltási könyvet is ad vele. Fontos, hogy az állat adatait tartalmazó rovatok pontosan ki legyenek töltve (fajta, nem, szín, születési dátum), és az oltás(ok) beadását állatorvos pecsétje és aláírása igazolja. Ha ezek nincsenek meg, akkor én például az állítólag beadott vakcinát nem veszem figyelembe, és az oltási sort elölről kezdem, hiszen mi garantálja, hogy valóban megkapta-e azt az oltást a kicsi?
Ha oltást nem is, mikrochipet már mindenképp kellett, hogy kapjon a kölyök, ha adásvételre kerül a sor. Ez ajándékozásnál is, keverék kutyusoknál is így van. Vagyis a jogszabályok szerint ma Magyarországon csak mikrochippel megjelölt kutya cserélhet gazdát, és az új tulajdonosnak kötelessége az adatváltozásokat bejelenteni egy állatorvosnál, aki ezeket regisztrálja a központi adatbázisban. Ezt azért írom le, mert sajnos sokan chip nélkül adnak el kiskutyát, mondván, hogy majd az új tulajdonos fizesse meg az árát. Tudd, hogy ez jogsértő magatartás. (Persze szankcióról még nem hallottam sajnos.)
Ha esetleg mégse lenne mikrochip a kölyökben, akkor 4 hónapos koráig kötelező betetetni és a tulajdonos és a kutya adatait regisztráltatni a behelyező állatorvossal.
Végül vigyél haza a tenyésztőtől egy rongydarabot, játékot, vagy valami olyan tárgyat, amin a kölyök az alom szagát érzi, ez biztonságérzetet ad neki.
***
Mivel érdemes készülni otthon?
1. Etető- és itatóedények. Nekem a legjobban a fém edények váltak be. Nem karcolódnak, mint a műanyagok, és könnyebb mosogatni is – ezáltal higiénikusabb is. (Ha próbáltál már műanyag edényből zsírmaradványokat eltávolítani, tudod, miről beszélek.)
2. A szobatisztaságra szoktatáshoz érdemes kutyapelenkát beszerezni.
3. Nyakörv, póráz. Érdemes még kisebb, kölyökfelszerelést beszerezni, ami nem a végleges lesz persze, de arra nagyon jó, hogy a sétáltatást, pórázon vezetést otthon gyakorolhasd vele. Hámot csak később javaslok, egyelőre a nyakörv tökéletes. Jó, ha beszerzed előre az ürülék felszedő zacskó készletet, ezekhez praktikus tartókat is lehet kapni.
4. Kutyafekhely. Ebből viszont olyat kell venni, ami a kifejlettkori méretéhez is passzol. De persze arra nincs garancia, hogy ezt azonnal el is fogadja fekhelyül… Tréfát félretéve, érdemes trenírozni, hogy az a bizonyos hely az övé, oda bármikor visszavonulhat, ott senki nem fogja piszkálni. Ha gyerekek is vannak a családban, akkor nekik is el kell magyarázni, hogy az ottBuksi helye, ott nem ér piszkálni.
5. Hogy a kölyökkutya szervezetét minél kevésbé viselje meg a környezetváltozás (itt most nem arra gondolok, hogy sír-e az anyja vagy a testvérei után, hanem arra, hogy akárhogy is nézzük, egy utazás, környezetváltozás, új hatások, új bacik azért csak leterhelik őt), jó, ha kap egy probiotikum kúrát is. Ezzel az immunrendszerét is erősítjük.
A kölyökkutya vásárlása komoly felelősség, de ugyanakkor egy nagyon izgalmas, örömteli esemény is. Kérlek, gondold át a fent leírtakat, mielőtt belevágsz, hogy neked és újdonsült kedvencednek felhőtlen közös élete kezdődjön!
Állati jó egészséget kívánok!
dr. Demjén Zsófia
állatorvos, online állategészségőr
***
Kihagytam valamit? Kérdésed vagy hozzáfűznivalód lenne? Itt a cikk alatt vagy a Facebookon itt írd meg:
A privát FB profilomra ne írj, mert ha nem vagyunk ismerősök, az „Egyéb” mappában landol, és nem veszem észre. Ha a fenti bejegyzéshez szólsz hozzá, ott viszont kapok róla értesítést.