Kutyatáp – Méreg? Kábszer? Vagy jó megoldás?

Olvastam egy rövid leírást egy cégről, amelyik kutyáknak vállal főtt étel kiszállítást. Nem szeretném az ő bevételi forrásuk alapját képező állattulajdonosokat ellenük hangolni, de nem állhatom meg, hogy néhány alapvető tényre ne hívjam fel a figyelmet. Sajnos ezzel a területtel kapcsolatban amúgy is sok a félreértés és berögzült téveszme a köztudatban, amit a kutyasétáltatók egymás közt megerősítenek, és boldogan követik el a sorozatos hibákat.

Az egyik ilyen fő problémaforrás, hogy sokan előszeretettel antropomorfizálják kutyáikat, azaz ruházzák fel őket olyan emberi tulajdonságokkal, amiket magukból kiindulva gondolnak. Felismerték ezt már régóta a kutyatáp- illetve állatfelszerelés-gyártó cégek, és igyekeznek is kihasználni (esetenként kevéssé etikusan). Hányszor hallhatod, olvashatod például: „puha, húsos falatkák” vagy „marhával és zöldborsóval”, stb. Ezek inkább minket, embereket kell, hogy elvarázsoljon – naná, hisz a póráznak ezen a végén van a pénztárca!

Sokszor hallani a bölcs latin közmondást is: „Varietas delectat!”, vagyis a változatosság gyönyörködtet. Csakhogy nem ebben az esetben! Ha kicsit belegondolsz, kutyánk ősei kisebb falkákban rótták vadászterületüket, ami – bár meglehetősen nagy, de mégis – egy megadott terület volt. Ezt védték a szomszédos falkáktól, egyéb betolakodóktól, és ezen kellett összeszedniük a mindennapi betevőt (szűkösebb időkben nem is mindennapit, hanem örültek, ha pár naponta akadt préda). Bizony az adott területen nem volt épp változatos a zsákmánypopuláció. Így aztán ez az idők folyamán kialakult étkezési szokásokban nem is jelentkezett igényként Morzsinál vagy Buksinál, „akik” persze, ha megtehetik, miért ne válogatnának – hisz a gazdi úgyis hoz újabb teli tálat, ha az előzőbe bele sem túrt! Nem is lenne ezzel gond, ha az evolúciót szó nélkül dobhatnánk ki a kukába. Csakhogy sajnos a természetnek még nem volt elég ideje arra, hogy a ragadozókhoz tartozó kutyák bélrendszerét hosszabbra cserélje a jelenlegi kurta helyett. Ebben a rövid csatornában pedig egy igencsak szegényes, instabil bélflóra lakik (ezek azok a baktériumok, amik az emésztésben „besegítenek”, sőt, elengedhetetlenül hasznosak a gazdaszervezetük számára). Szegény kis mikrobák aránya a folyton változtatott eledelektől elég könnyen felborul, amit aztán Bifidus essensis legyen a talpán, ami helyrehoz! Félretéve a tréfát:

A változatosság kutyák, macskák és más ragadozók étrendje esetében nemhogy kívánatos, de egyenesen káros tényező!

A másik, igencsak elterjedt teória, hogy a főtt étel jobb ebednek, mint a tápok. Az utóbbiakba állítólag gondosan elkevert, függőséget okozó anyagok, urambocsá’ kábítószerek elméletéről már csak csendben jegyzem meg: végül is elég tehetősnek kellene lennie annak a tápgyártónak, aki a párszáz Ft /kiló kiskeráron eladott termékébe méregdrága kábszert kutyuljon, hogy aztán gonoszul nevetve figyelje, ahogy a környékbeli függővé tett ebek skandálva az ő termékét követeljék. (Úgy hiszem, még az 1000-2000 Ft-os prémium tápokat sem lenne túl gazdaságos így tuningolni).

De nézzük meg kicsit ezt a házi vegyes maradék– illetve külön a kutyának főzött eledel pozitívumait és negatívumait! Igen, ennek a fajta kosztnak kétségtelen előnye, hogy biztosan jó minőségű alapanyagokból készül (ezt is persze csak akkor jelentheted ki, ha te magad főzöd). Ha a vacsorád maradékait fogyasztja ebed, akkor még csak nem is kell külön vásárolni vagy elkészíteni. Csakhogy! Az emberi ízlés és táplálékszükséglet alapján előállított étel hosszútávon nem felel meg egy ragadozónak (akkor sem, ha egy 2 kilós ölebről van szó, „aki” kizárólag gazdasszonykája kezéből – neadj’Isten tányérjából – hajlandó enni). Miért is nem? Több szempontot is említhetünk: egyrészt a te gyomrodnak, illetve elsősorban bélrendszerednek megfelelő tápanyagok a kutya számára túl sok szénhidrátot, fűszert, sót és egyéb, feldolgozhatatlan ballasztanyagot tartalmaznak (pl. rizs, tészta, burgonya, borsó, bab, stb.). Ez hosszútávon a bélflóra tartós felborulásához, elhízáshoz, különféle hiánybetegségekhez vezet.

Viszont téves eszme az is, hogy csak húst ennének. Igenis szükségük van növényi eredetű tápanyagokra, csakhogy nem főtt formában. Ismét utalok az ősi falkák életére: a zsákmányállat belső szerveit elfogyasztva jutottak hozzá vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, és – ami tán a legfontosabb – ún. biológiailag feltárt (a préda által előemésztett) növényi rostokhoz. Ez utóbbit viszont sajnos sem nyers, sem főtt formában nem tudod pótolni állatod számára. Minthogy jelenlegi életritmusodba valószínűleg nemigen fér bele az, hogy naponta vadássz háziállatod számára (nem beszélve ennek parazitákat rejtő veszélyeiről), így visszatérhetünk oda, hogy mégiscsak a jó minőségű kutyatáp az optimális megoldás ebed ellátására. És itt tényleg hangsúlyozom a minőséget. Erre is igaz, hogy hosszútávon az olcsóbb drágább, hiszen egy mindenféle malomipari melléktermékekkel, szójával dúsított eledel hiába olcsóbb, később hiánybetegségekhez, allergiához vezethet (amiknek kezelési költsége ugyancsak meghaladja a magasabb minőségű tápok árát). Rengeteg féle táppal találkozhatsz különféle kereskedelmi egységekben, de ezek közül elég nehéz egy laikusnak kiválasztani, melyik is az optimális. Sajnos nem olyan egyszerű, hogy a legdrágább a legjobb. Célszerű szakembertől (állatorvostól) tanácsot kérni ezügyben, mert egy adott eledelre való beállás hosszú távú projekt.

A másik gond, amit az emberi fogyasztásra szánt étel hordoz magában, ha esetleg a maradékot kapja az eb, hogy gyakran meglehetősen nagy arányban tartalmaz csontot. Ez megint csak rossz hagyomány. A csont felsértheti a garatot, vagy a bél nyálkahártyáját, szorulást okozhat, sőt rosszabb esetben el is zárhatja a beleket, amit aztán csak kockázatos műtéttel lehet megoldani.

Higgy a gyakorló állatorvosoknak: sajnos mi túl gyakran találkozunk ilyen esetekkel, és hiába „bírta” Fifike 10 évig minden gond nélkül a csontevést, elég, ha egyszer beüt egy ilyen betegség! Egy kellemetlenebb beöntés után azért jó eséllyel meg szokta tanulni a legmakacsabb gazdi is, hogy mégsem kéne így tömni az ebet, de hátha van, aki így, más példájából is megszívleli ezt a tanácsot…(Persze az igazsághoz tartozik, hogy az állatorvosok is két táborra oszlanak a csontetetés tekintetében – én csak a magam tapasztalata alapján írok.)

Nos, erről a témáról könyvet lehetne írni, de nyilván itt most csak a teljesség igénye nélkül soroltam fel azokat a gondolatokat, amiket érdemes megfontolni, mielőtt teljes lelki nyugalommal állnál rá a kutyádnak való főzésre – vagy akár főtt étel rendelésére -, azzal a tudattal, hogy a lehető legjobbat teszed kedvencednek.

dr. Demjén Zsófia

állatorvos, ‘online állategészségőr’

A VitaPet.hu és dr. Demjén Zsófia ajánlata: minőségi tápok kutyáknak

Bélflóra stabilizáló készítmények állatoknak (pl. tápváltáskor ajánlott!)