Úr és kutya c. előadás – riport a kutyakiképzőkkel

Riport Lakatos Krisztinával és Paróczai Józseffel, akik Bajusz kutyaszínész úrfi gazdái és kiképzői – egy igazán rendhagyó színházi előadásról.

A Radnóti színház előadásában, az Úr és kutyában egy igazi, hús-vér kutyaszínész lép fel. Az irodalmi esten Bálint András a magyar- és a világirodalom kutyás prózáiból, verseiből gyűjtött össze egy csokorra valót, és partnerül egy élő ebet választott. A darab fantasztikus – mindenkinek ajánlom megnézésre (bár igen nehéz jegyet szerezni). Aki kutyabarát, annak azért, aki nem, annak pedig épp azért, hogy a klasszikusok helyenként szomorú, helyenként nevetésre késztető sorain keresztül beleláthassanak kicsit a kutya és gazdája különleges kapcsolatába. A kutyus részéről nem kell cirkuszi mutatványokra számítani – nem is ez volt a cél . Ő „csak” jelenlétével aláhúzza, kihangsúlyozza az elmondottakat, illetve oldja a néha torkot szorongató feszültséget, amikor  egy-egy szerző négylábú társának elvesztéséről kerül szó. Kíváncsi voltam, hogyan készítették fel a 6 éves, sárga labradort, Bajuszt a „szerepre”. Színpadi partnerét, Bálint Andrást, és magyar hangját, Schneider Zoltánt is kifaggattam, milyen együtt dolgozni a szőrös művész úrral, de ebben a riportban most Lakatos Krisztinával és Paróczai Józseffel beszélgettem, akik Bajusz úrfi gazdái és kiképzői is egyben.

– Azt olvastam, Bajusz vakvezető kutya. Önök képezték ki erre is? (Krisztina és József vakvezető kutyatenyésztéssel és – képzéssel foglalkoznak – D.Zs.)

– Nem, ő nem vakvezető, csak a kölykei. Bajusz 3 évesen került hozzánk egy nagyon kedves, segítőkész családtól, akik családi okok miatt nem tudták őt megtartani, és vakvezető kutyának ajánlották fel. Ezután mi letettük vele a labradorok tenyésztéséhez szükséges tenyészszemlét, képesség- és munkavizsgát, illetve hozta a kellő kiállítási eredményeket is. Hát ennyi lenne Bajszi előélete. – mosolyog Krisztina.

– Ő miért nem lett vakvezető? Valami miatt nem lenne alkalmas rá, vagy csak azért nem, hogy ő legyen a jövő vakvezető generációjának az apukája? – érdeklődtem, mert hallottam, hogy Bajusz kölykeiből nevelnek Krisztináék vakvezetőket.

– Bajszi teljesen megfelelő lenne vakvezető kutyának. Olyannyira, hogy vétek lett volna őt ivartalanítani. Inkább szeretnénk sok „kis Bajusszal” segíteni a látássérültek mindennapjait. Rendkívüli veleszületett intelligenciával rendelkezik, ami nagyban megkönnyítette a vele való munkánkat. Nagyon magabiztos, kiegyensúlyozott kutya, aki maximálisan megbízik az emberekben, és ezek a nagyon jó tulajdonságok teszik őt különlegessé. Többek között ezért tartottuk meg őt a leendő vakvezető kutyáink apukájának, és ezek a tulajdonságok segítették őt abban, hogy a színpadon lévő különböző, a kutyák számára furcsa és ismeretlen ingereket könnyen viselje, és tudjon hozzájuk alkalmazkodni. – magyarázzák a tulajdonos-kiképzők felváltva.

– Akkor emiatt lehetett őt ilyen gyorsan kiképezni a színpadi mozgásra? (Bálint András elmondta, hogy kb. 1 hónap alatt összerakták az előadást – persze a szövegeket  ő akkorra már tudta – D.Zs.) Vagy volt esetleg valami előképzettsége?

– Nem, Bajusznak korábban semmilyen speciális képzése nem volt, „csak” annyit tudott, amit egy jól szocializált családi kutyának „illik” tudnia – tudott ülni, feküdni, megállt a járda szélénél, ilyesmik.

– A castingon hány kutya volt, és mi volt a feladat? A többiek hogy teljesítettek? Vagy Bajusz volt az első, és „lemosta” a többit, hogy már nem is kellett próbálkozniuk?

– Tulajdonképpen Bajusz jött és tarolt. Másnak nem is nagyon hagyott próbálkozási lehetőséget. Az eredeti terv az volt, hogy esetleg Rómeóval, a saját, öreg golden retrieverjükkel szerepelne András. Rómeó azonban akkor már 15 éves volt, és – bár szerencsére még mindig jó egészségnek örvend – neki már nagyon megterhelő lett volna 80 perc a színpadon. Nem beszélve arról, hogy bár valamikor egy nagyon szép golden fiú volt, és még mindig az, de most már azért a kora is látszik a mozgásán, a szőrzetén…
Aztán jött szóba Bajusz. Tettünk egy próbát, hogy hogyan viseli a színpadon a fényeket, a füstöt, játszottak be neki zajokat, de Bajszi mindenben jól teljesített, és színben is megfelelt Deák Krisztina, a rendező elképzeléseinek. Ezért nem is keresgéltek tovább.

– És honnan ismerte Önöket Bálint András? (B.A. Ugyanis elmondta, hogy Krisztináékat hívták először a castingra – D.Zs.)
– Egy golden retriever-tenyésztő barátunk ajánlott minket mint kiképzőket, mert Andrásék tőlük szerettek volna golden retriever kölyköt vásárolni. Aztán később sokat jártak hozzánk gyakorolni Bajusszal, és nagyon megkedvelték Waltert. Elvitték húsvétkor „csak egy kicsit szeretgetni”, de utána úgy megszerették – és Walter is nagyon jól érezte magát náluk, hogy így ő lett a családi kedvenc a tervezett goldenkölyök helyett. Azt kérdezték, hogy esetleg ő is alkalmas lehetne-e a színpadra. De mivel Walter a premier időpontjában 5 hónapos lett volna, így azt teljes bizonyossággal tudtuk mondani, hogy ő nem lenne rá alkalmas. – meséli József.

– Akkor ez szerelem volt első látásra, ahogy az meg van írva! – nyugtázom. – Láttam, hogy Bajusznak külön öltözője van. Ez mindig az övé, vagy
csak az előadások napján biztosítják neki? Mit csinál bent? Fésülgetés, ivás, ilyesmi?

– Az öltöző Csányi Sándor művész úr öltözője, amit Bajusz megkap, amikor ő szerepel. Azért volt erre leginkább szükség, mert ott nyugodtan, zavartalanul tud pihenni. A vizes tál mindig ki van készítve, mire megérkezik, és persze van saját törülközője és keféje is, amit az előadás előtt mindig használunk.

– Mint valami sportolónak a nagymeccs előtt… Mennyire kell a bundáját ápolni előadás előtt?

– Sokkal gondosabb ápolást igényel Bajusz szőrzete, amióta színházi szereplő lett. Sokat ápoljuk, és óvjuk minden sérüléstől, élősködőktől.

– Mik voltak a legnehezebb pontok a kiképzése során?

– A legnehezebb az egészben az, hogy egy érző, gondolkodó kutyát 80 percig a színpadon kell tartani. Illetve egyszer kijön egy rövid időre, de utána visszamegy, és ugyanúgy kell folytatnia. Meg persze az elején tartottunk kicsit a szokatlan dolgoktól, hogy hogyan fog reagálni a közönségre, a hangokra, szagokra, de végül nem volt gond, mindent megszokott. Ami még nehézkes volt, hogy hozzá kellett szoktatni a nyitóképnél a füsthöz. (Az előadás úgy indul, hogy amikor felmegy a függöny, gomolyog a füst, és amikor felszáll, akkor látszik, hogy egy fotelban ott ül A kutya. Nagyon hatásos kép. – D.Zs.) Ez Deák Krisztina ötlete volt, így képzelte el. Csakhogy Bajszit eleinte borzasztóan zavarta a füst, kapkodott felé, meg a mellső lábával próbálta elhajtani. Szerencsére később aztán ezzel is megbékélt.

– Önök szerint kinek a kedvéért játszik a kutya? A gazdinak , a színésztársnak akar „megfelelni”, vagy a közönségnek?

– A közönségnek biztosan nem – néznek össze mosolyogva Krisztináék, mert ezt szinte egyszerre vágták rá. – Nekünk, persze, meg Andrásnak is. Őt is nagyon jól elfogadta. Engedelmeskedik neki, várja az elismerését, ha valamit jól csinált.

– És mióta vannak ilyen jóban? Már a kezdetektől?

– Igen, azonnal elfogadta Andrást. Ez könnyítette meg, hogy hajlandó legyen azért a színpadon maradni.

– Mi a helyzet a lámpalázzal? Vagy neki mindegy, hogy nagy közönség előtt játszik-e?

– Egyáltalán nem zavarja őt a közönség. Először féltünk, hogy a sok ember, a hangok, a szagok megzavarják majd – és valóban, az első alkalmakkor azért nehéz volt úgy színpadon tartani, mint a próbák alatt, de aztán ebbe is belejött. De ezt sem nevezném lámpaláznak. – gondolkodik el József.

– Van egyébként rossz napja? Vagy csak Önöktől, vagy Bálint Andrástól függ a kedve? Gondolom, nem lehet változó hangulata, ha játszani kell.

– Nem lehet szeszélyesnek mondani. Ha András feszült, azt persze megérzi és lereagálja. Az előadás előtt be szoktunk jönni, átvesszük vele a feladatokat, és ha látjuk, hogy valami nem úgy megy, ahogy kéne, akkor arra még ráerősítünk kicsit.

– A kutyák általában nagyon szeretik a rendszeres dolgokat, a pontosan követhető szabályokat. Hogyan zajlik egy nap, amikor előadás van? Előtte, utána vannak szertartásszerű dolgok?

– A napirendje nem sokban változik ilyenkor. Legfeljebb csodálkozik kicsit, hogy ő miért nem kap vacsorát, amikor a többiek megkapják, de aztán hamar napirendre tér felette. Most már valószínű tudja, hogy ilyenkor előadás jön, ami jutalomfalatokat is jelent, úgyhogy várja már. Egyébként nem nagyon vannak szertartások.

– Bajusz az egyik főszereplő. Mi történik, ha megbetegszik? Le kell mondani az előadást? Vagy lenne helyette „beugró színész”?

– Olyanra szerencsére még nem volt példa, hogy le kellett volna mondani egy előadást. Az viszont előfordult, hogy betegen „játszott”. Egyszer fájós lábbal csinálta végig a szerepét. Épp ezért őrá extrán oda kell figyelni, hogy ne legyen semmi sérülése, ne kapjon el betegséget.

– Ó, akkor nagyon komolyan veszik a művész úr egészségi állapotát… Egyébként nincsenek sztárallűrjei?

– Neeem, semmi ilyesmi nincs, nem szédítette őt meg a népszerűség. Bár igaz, az előadás után azért nagyon tudja fogadni a gratulációkat… – paskolja meg Krisztina Bajusz úrfi nyakát, aki erre hálás farkocsóválással és szerelmetes pillantásokkal válaszol.

– És mi a helyzet a sztárgázsival? Megkeresi a mindennapi tápravalót? – kérdezem, de a válasz hallatán máris elszégyellem magam, hogy ezen viccelődtem.

– Kap fizetést, igen. De nem a tápravalót keresi meg vele, hanem segíti a vakvezető kutyák kiképzését. Egy ilyen kutya kiképzése kb. másfél millió forintos költség. Mi ezzel is szeretnénk támogatni, hogy minél több rászorult kutyához juthasson. – magyarázza József.
(Honlapjuk: www.vakvezetes.hu)

 

***

 

Kutyaszínész, kutyasztár. Milyen bulváros szavak ezek! Közben pedig most fény derült rá, hogy egy rendkívüli belső értékekkel megáldott, minden tiszteletet megérdemlő állatot láthatunk szerepelni. Aki még nem látta a darabot, nézze meg! Így a riportok után talán más szemmel fog nézni erre a kellemes kikapcsolódást ígérő színházi estre, mert már láthatja, mennyi munka, mennyi aggódás, és végül mennyi öröm van mögötte. Jó szórakozást!

 

 

Dr. Demjén Zsófia

Állatorvos, ’online állategészségőr’

www.vitapet.hu

***

A cikk első része, amelyben Bálint Andrást és Schneider Zoltánt kérdezem, milyen együtt játszani egy igazi kutyával, itt olvasható: ur-es-kutya-riport

A színház saját honlapján itt látható az előadás oldala (és jegyet is lehet rendelni).

[fbcomments]